Az igeidőkről

Először is, azok kedvéért, akik vizuális típusok, csináltam egy prezit az igeidőkhöz, ezt itt ni:

https://prezi.com/fwe6aqflykce/tenses/

Aki magyar anyanyelvűként kezd el ismerkedni jóformán bármely idegen nyelvvel, az az igeidők terén eleve hátrányból indul. Miért? Magyarul van jelen idő (megyek), múlt idő (mentem), és ezzel be is fejezhetjük a felsorolást. A régmúlt (mentem vala), illetve a régies menék mára kikoptak. A jövő időt pedig formailag nem ismerjük, hiszen vagy egy időhatározóval utalok arra, hogy a cselekvés a jövőre irányul (Holnap elmegyek), vagy pedig az angolban csak "going to"-ként ismert szerkezetet használom (El fogok menni). Szóval nem könnyű a dolog, de azért egyelőre ne adjuk fel.

Könnyebb lesz megérteni az igeidőket, ha inkább idősíkokként képzeljük el őket. Az, hogy melyiket használjuk közülük, azon múlik, hogy egymáshoz képest hogyan helyezkednek el.

Ezeket a következőképpen lehet elképzelni:

1. Egymás után zajló eseményekről beszélünk:     ____________    →    ______________

2. Visszautalunk egy korábban történt dologra:     _____________   ←   _______________

3. Két párhuzamosan zajló cselekményt írunk le:  ______________  │  ________________

                                                                                                                                 

Léteznek egyszerű (simple), folyamatos (continous/progressive), befejezett (perfect) és folyamatos-befejezett (perfect continous / perfect progressive) típusú igeidők, és ezek mindegyike megtalálható jelen, múlt, illetve jövő idejű alakban, amiből nem nehéz kiszámolni, hogy tizenkét igeidő van az angol nyelvben - és akkor még nem számoltunk a passzívval, ami szintén ide-oda tologatható, illetve a kvázi igeidő "going to"-val (fogok) és "used to-val" (szoktam, vagy épp szoktam volt).

Táblára rajzolva, példamondatokkal ez így fest:

(A Past Perfect Simple-nél két példamondat van, akárcask a Present Percect Simple-nél, így a legalsó mondatok a Perfect Continous-hoz tartoznak. A Present Perfect Continousnál rajzoltam egy homokórát, amivel azt próbáltam érzékeltetni vele, hogy itt az idő a fontos, vagyis maga a cselekvés, nem pedig az eredmény (pipa a Present Perfect Simple-nél).

A bal oldalon megtalálható, hogy melyik igeidőhöz milyen segédige tartozik.

Present Simple: do/does, don't/doesn't
Past Simple: did/didn't
Future Simple: will/won't

Present Continous / Present Progressive: be (am/are/is, am not/aren't/isn't) + gerund, innentől csak V^ing 
Past Continous / Past Progressive: be (was/were, wasn't, weren't) + V^ing  

Future Continous / Future Progressive: will/won't be + V^ing  


Present Perfect Simple: have/has, haven't/hasn't + ige 3. alakja, innentől csak V³


Past Perfect Simple: had/hadn't + V³  
Future Perfect Simple: will/won't + have + V³

Present Perfect Continous / Present Perfect Progressive: have/has + been + V^ing  
Past Perfect Continous / Past Perfect  Progressive: had + been + V^ing  
Future Perfect Continous / Future Perfect Progressive: will + have + been + V^ing


Innentől már csak azok olvassák, akiket tényleg érdekel ez az egész.

VIGYÁZAT! AZ UNALOM NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS IDÉZETEK KÖVETKEZNEK!

Az egyik legkomplikáltabb dolog az angol nyelv tanulásában talán az igeidők megértése. Ami viszont talán még ennél is fontosabb: megérteni, hogy mit miért használnak, és hogyan.

Egy barátom szerint nem véletlen, hogy H.G. Wells (meg úgy általában az angolok) találták fel az időgépet.

Nyilvánvalóan  az kellett hozzá, hogy kellőképpen bonyolult legyen az, ahogy az időre tekintenek, hogy efféle baromság valakinek végre az eszébe jusson.

Összesen ennyiféle igeidő létezik, és ezek közül sem használ mindenki mindent. Például nem értem, hogy a Terminátor 2-ben miért nem erőltették meg magukat egy kicsit jobban ezügyben. Mások, mint például Douglas Adams, csavartak rajta egyet: "A Galaxis Útikalauz Stopposonak" című remekmű szerzője például további igeidőkre tesz javaslatot az ötkötetes trilógia második részében, "Vendéglő a Világ Végén" című könyvben (itt tudod elolvasni eredetiben, 15. fejezet).

Szóval így festenek az igeidők az angolban. Idővel mindegyiket kibontom majd jobban egy-egy külön posztban is, hogy érthetőbb legyen.